Az
általános utazási infókat követően izgalmasabb téma következik. Lesz benne gasztro is, és minden egyéb, ami történt velünk, mélypontok és hatalmas élmények. Számomra Marokkó a végletek országa lett, mondhatjuk megéltük, láttuk majdnem minden szélsőségét. Aki ilyen országba indul és nem a hagyományos turista ösvényen mozog számítson rá, hogy lesznek olyan pillanatok, amiket a legjobb jóindulattal sem lehet örömtelinek és szépnek nevezni, de sokkal több olyan pillanat lesz, ami ennek kompenzálásaként olyan szép és pozitív élményt ad, amit csak az tapasztal meg, aki letér a kitaposott útról. Elmondhatjuk, többek lettünk ez alatt a 10 nap alatt, sok elgondolkodtató dolgot tapasztaltunk és nagyon sok kedves emberrel ismerkedtünk meg.
Utunk első állomása
Fez volt, amit Marokkó kulturális és kézműves fővárosának is hívnak. Számunkra az ország legélhetőbb és legbarátságosabb nagyvárosa, közel egy millió lakossal. Nekem nagyon tetszett benne, hogy dombok veszik körbe, a medina is lankás, és gyönyörű a panoráma. Ezek a fotók a
Hotel Les Meridines teraszáról és közeléből készültek.
A korábbi marrakesh-i tapasztalatokból okulva eldöntöttük, hogy szeretnénk egy vezetőt a városba, aki megmutatja a medinát, aki mellett nem leszünk inzultálva a kéretlen és le nem vakarható segítők által. Erre készültünk ugyanis. A sors pedig úgy hozta, hogy
Józsi bácsi oldalán rátaláltam a
360 fokos bringás nászutas pár blogjára (nagyon érdemes olvasni őket), akik igen sok ismerősre tettek szert a
Couchsurfing használatával. Korábban már én is hallottam róla, kisebb-nagyobb fenntartásaim voltak ezzel kapcsolatban. Ekkor azonban részletesebben belemélyedtem és rájöttem egész szuper oldal, csak tudni kell használni, úgy ahogy mi szeretnénk. Beregisztráltunk és elkezdtünk keresgetni marokkói emberkék után. Végül rátaláltunk Adbura, aki leginkább franciául tud, úgyhogy Mikire esett a nemes feladat leszervezni vele mindent.
Abdu (teljes nevén Abdelmalek) Fezben lakik, cukrász és mint kiderült egy esküvőkre és rendezvényekre specializálódott catering céget vezet a testvérével.
Úgy látszik az
esküvőktől nem "szabadulunk" még a pihenés alatt sem :) Az igazat megvallva nem is szerettünk volna, mivel nagy élmény lett volna beletekinteni egy marokkói "lagziba", de nem volt rá mód. Láttunk viszont kompenzálásként díszleteket, svédasztal fotókat, esküvői videókat. Abdu elmesélte, hogy sok esküvő 6-700 fős!! Ez nem számít annyira extrának...nagy a család, sok az ismerős...a dekorációra hihetetlen sokat adnak, egész utcasor szakosodott a medinában a különböző tárgyak gyártására.
 |
| Ilyen "kanapékon" ül az ifjú pár az esküvőkön |
 |
| Ezt nem teljesen értettem, de valahogy ebbe ül bele a menyasszony és így viszik körbe |
Ők próbálnak valamiféle újat hozni a hagyományos esküvői menükbe, svédasztalos falatkákat, sütiket, apró sütiket, hatalmas tortákat gyártanak, a hagyományos ízeket kombinálva modern technológiákkal. Francia cukrászoktól is tanultak és brutális méretű cukorszobrokat készítenek. Itthon ezek a szobrok nem lennének kelendőek, de Marokkóban igazi kincs és elkészíteni is elég nehéz lehet. Ráadásul egy apró kis műhelyben készítenek mindent, elképesztő!
 |
| A tortaállványokat is ők készítik hungarocellből |
 |
| Így néz ki egy esküvői torta állvány |
Amikor meglátogattuk őket isteni finom apró sütivel és zselékkel kínáltak minket, nagyon arabos volt, nagyon édes, de nem gejl...a szezámmagos falatka pralinével volt töltve, ez lett a kedvencem. Remélem a receptet is megkapom majd.
Abdu másfél napot töltött velünk, bejártuk vele az egész medinát. Szerencsére azt tapasztaltuk, amikor nem volt velünk, akkor sem voltak nyomulósak az emberek, az árusok. Mindenki tényleg segítőkész, nem tolakodóak, nem akarnak eladni semmit ha nem akarom, nem akarnak sehova elvinni, ha nem akarom... teljesen más város mint Marrakesh, legalábbis mi ott csak nyomulással, agresszióval találkoztunk. Valószínű nem csak mi, mert a marokkóiak sem szeretik a várost, turista csapdának, lenyúlós helynek tekintik. Tehát Fez teljesen más, imádtuk. Abdu által mélyebb betekintést nyertünk az arabok életébe, találkozott több gyerekkori ismerősével is - a medinában nőtt fel, de sokáig Casablancában élt, most pedig Fez újvárosában. Csodálatos, ahogy az idős embereket köszöntik, ahogy örülni tudnak a rég nem látott barátnak, fantasztikusan barátságosak, közvetlenek és befogadóak. Abdu anyukájával és nővérével is találkoztunk, akik rögtön puszival köszöntöttek. A nők között ez alap szokás.
Fezben több látnivaló is van, egyrészt az egész medina egy nevezetesség, de minden egyéb is ott található.
Több Medersa-ba is be lehetett menni, ezek régen kollégiumszerű, legfőképp vallási tanulóhelyek voltak, gyönyörű kivitelezéssel, kövekből faragott motívumokkal.. Külföldről is jöttek ide tanulni diákok. Nagyon díszes, nagy tér van a közepén, de maguk a szobák nagyon picik, sok ablaktalan. Számomra érthetetlen és elképzelhetetlen hogy egy 3 nm-es szobában két 8-10 éves gyerek lakott. Voltak idősebbek is, de már ilyen fiatal korban is bekerültek.
 |
| Medersa |
Sok a szép kapu és a Király rezidenciája sem utolsó.
 |
| Egyik afrikai ország uralkodójának a rezidenciája |
 |
| Hotel Mirage - egyik belső kapu a szállodában |
 |
| A királyi rezidencia kapuja |
A város másik legnagyobb híressége a bőrösök negyede, amit ha jól tudom az Unesco a világörökség részévé tett. Marrakeshben is jártunk ilyen negyedben, így már nem volt akkora a sokk hatás, de aki még nem látott ilyet, elsőre biztosan teljesen ledermed. Egyrészt a szagoktól, másrészt pedig attól, amit lát. Itt mindent kézzel készítenek, csak természetes anyagokkal, hihetetlen kitartással, erővel és alázattal. Ezek az emberek véleményem szerint ez egyik legnehezebb és leggusztustalanabb munkát végezhetik.
 |
| A fehér lötyis dézsákban van a mész és a madárürülék |
Térdig gázolva a mészben és madárürülékben tisztogatják a már közel rothadásnak indult bőrdarabokat, órási erővel...elképesztő élmény volt nézni őket. Minden tiszteletem az övék. A bőröket, miután beérkeznek a telepre beáztatják mész-víz-madár ürülék keverékébe, ez tisztítja le a bőrről a nem szükséges dolgokat. Ezt követően természetes (sáfrány, kobalt, stb.) anyagokkal színezett lébe mártogatják és a napon megszárítják.
A medina csodálatos, mindenki árul valamit, mindenki rohan, siet, dolgozik. Az marokkóiak egyáltalán nem lusták. Lazák, temperamentumosak, igazi mediterrán világ, de nem lusták. A medina tele van vékony utcákkal, igazi labirintus, de számomra kevésbé volt kacifántos, mint Marrakesh, itt simán megtaláltuk egyedül is az utat. Általánosságban elmondható, hogy az egyes szakmáknak negyedei vannak: bőrmívesek, szőnyegesek, papucsosok, táskások, fafaragók, kovácsok. Érdemes letérni a turista ösvényről és belenézni a helyiek életébe, látni ahogy dolgoznak, ráadásul sokkal olcsóbban is lehet vásárolni ezeken az utcákon. A képek magukért beszélnek.
 |
| Szőnyeg "áruház" egy felújított Dar-ban (ház) |
 |
| Helyi medinai közlekedés |
 |
| Ez a fém művesek tere |
 |
| A bácsi "üzlete" kb. 2 nm volt |
Gasztro témában is bővelkedett az a pár nap, amit Fezben töltöttünk. Az első dolog, amit mindenképp meg akartam nézni egy helyi pékség. Régebben még az volt a hagyomány, hogy otthon az asszonyok begyúrták a kenyeret és elvitték a pékhez, aki megsütötte nekik. Mourad Lahlou (marokkói séf Kaliforniában) a
könyvében nagyon jól leírja ezt. Ennek próbáltam én is utána járni és Abdu segítségével volt szerencsénk bemenni egy helyi pékhez. Megtudtuk, hogy ma már ez a hagyomány kiveszőben van, a legtöbb családban már van sütő, de azért még előfordul, hogy visznek sütésre kenyereket.
A medina élelmiszerpiacainak hangulata utánozhatatlan, imádom. Pörögnek ezerrel, az egyik részen a húsosok árulják a kilógatott marhákat, darálják a befűszerezett húsokat, sütnek mindent, ami ehető, a másik részen a szebbnél szebb zöldségek sorakoznak. Csirkék, kakasok, csigák mindenfelé... és macskák, amik várják a leeső maradékot. Hangok, illatok... fotók által nehezen bemutatható, de talán sikerül egy kicsit átadni az érzésből.
 |
| Teve húst tessék! |
 |
| Fava bab árusítás |
 |
| Ez egy éttermi bejárat |
 |
| Birkafej és belsőségek |
 |
| Ez egy csirkés üzlet, a háttérben ott a sok élő csirke, amit helyben vágnak és kopasztanak (ez utóbbit géppel) |
 |
| Fánkos bácsi, a fánk olyan, mint nálunk, de van hogy beleütnek a közepébe egy tojást és azzal együtt még átsütik olajban |
 |
| Kuszkusz, lisztek, darák |
 |
| Fava bab és articsóka szár, mindkettő leginkább zöldséges tagine-ban végzi |
 |
| Ez egy nagyon vékony tészta, amit vagy sajttal vagy valamilyen édes krémmel töltenek meg (az édes krém szerintem datolya, füge és mandula keveréke volt), a lepényt pedig azon az ovális fém gömbön sütik, alul van a tűz, ami felmelegíti |
 |
| Nála kétszer is ettünk keftás szendvicset, érdemes azonban szétnézni a pultját, van itt minden |
 |
| Teve hús, 65 dirham / kg (ez 6 euro kb) |
A poszt végén pedig a legnagyobb gasztro élmény következik, ami Fez-hez köthető. A szállásunk már önmagában is szuper volt, mindenki nagyon kedves volt, a szoba szép, nagy és hangulatos volt. Igaz nem abban
az épületben kaptunk szállást, amit előzőleg lefoglaltunk,
hanem egy másikban, de egy olyat adtak ugyanabban az árban, ami magasabb kategória lett volna eredetileg.
 |
| Tipikus marokkói reggeli: lepény, palacsinta, kukoricadarás lepény, méz, lekvár, sajt és tojás, menta tea |
Mindezek mellett azonban kiderült, hogy esténként főzéseket tartanak, azaz a "séffel", Mohameddel együtt lehet elkészíteni a vacsorát, amit egy közös bevásárlás előz meg.
 |
| A fekete vaskos rudak a képen májjal és hússal vannak töltve, majd ezeket átsütik |
Ujjongtam örömömben, amikor ezt megtudtam, kerestem ugyanis főzőiskolát, de nem voltak túl szimpatikusak az internet alapján és elég drága is volt. És tessék, itt megadatott ez is, kérés nélkül, extra költség nélkül. 50 dirhamot kellett fizetni a vacsoráért / fő, ami 5 euronak felel meg.
Kétféle tagine-t készítettünk (egy zöldségeset marhahússal és egy keftásat tojással), marokkói salátát és gyümölcs salátát. Teljes relaxáció volt számomra :)) Sokat nevettünk, sőt én még palacsintát is sütöttem nekik a végén, amit igen kreatívan kellett elkészítenem, mivel nem volt habverő a tésztakeveréshez, nem volt palacsintaforgató a fordításhoz. A tésztát kézzel kevertem csomómentesre, a palacsintákat pedig kézzel fordítottam meg, mivel a dobálós változat nekem nem megy. Vicces volt, nagyon élveztük. Az ételek pedig - jaj még rágondolni is nehéz most, így este 11-kor, amikor írom a szöveget - eszméletlen finomak voltak!!! Maga a vacsora élménye szintén maradandó, együtt ettünk, sokan, egy tálból.
 |
| Fava bab, borsó, articsóka |
 |
| Mohamed |
 |
| Itt már én is kaptam feladatot |
 |
| Marokkói saláta: hagyma, paradicsom, paprika |
 |
| A desszert náluk általában gyümölcs, fahéjjal |
El tudtuk képzelni milyenek az igazi marokkói családi vacsorák. Itt ugyanis nagyon nagy hangsúly van a közös étkezésen. Abdu elmondta, hogy ő és az összes családtagja, testvére, ha tehetik otthon vacsoráznak az utolsó ima után, este 9 körül. Több emberrel is beszélgettünk erről, akik szintén megerősítettek benne, hogy az otthoni koszt teljesen más, mint az utcai, változatosabb, finomabb, sokan alig esznek "étteremben", kifőzdében. Amit Mohamed és mi főztünk közösen tényleg finomabb volt, mint a többi, amit ettünk, bár lehet csak az elfogultság beszél belőlem. Fez-ben volt egy étterem, bevallom elfelejtettem a nevét, Abdu egyik barátjáé, ott ettünk többször is, nagyon finom volt az étel és minden főételhez 6-7 féle salátát (céklasaláta, uborka, babsaláta, zöldséges rizs saláta, padlizsánsaláta, sült marokkói saláta) hoztak ki kenyérrel.
 |
| Étterem belső |
 |
| Hátul csirke tagine sóban eltett citrommal, olívával, elől aszalt szilvás szezámmagos tagine |
Szummázva a dolgot a hosszúra sikerült poszt végén: Fez egy csodálatos hely, hagyni kell, hogy magával ragadja az embert. Közhely tudom de minél nyitottabbak vagyunk, annál többet kapunk, minél többet kapunk, annál többek leszünk...
Végül pedig még néhány kép a Mellah negyedről (zsidó negyed), gyerekekről, egyebekről:
 |
| Óvoda: az utcáról nyílt a bejárat a kis szobába, bemehettünk, nagyon kedves volt az óvónéni |
 |
| Parkoló :) |
 |
| Medina látkép |
 |
| A medina egyik kapuja |
 |
| Gyerekek a zsidó negyedben, nagyon akarták, hogy fotózzuk őket |
 |
| Mellah = zsidónegyed, jellegzetes erkélyes házakkal |
 |
| Bevásárlás - tagine készülhet belőle |
 |
| Kiürült piac csarnok |
 |
| Eltévedt kiscica finom falatokra várva |
 |
| Bevásárlás |
 |
| Hotel Mirage |
 |
| Fez-i kerámia |
 |
| Minden egyes darab mozaik elem kézzel készül... |
 |
| Fűszerek |
 |
| Hotel Sofitel belső kert |
 |
| A kerámia készítők a város szélén dolgoznak, ott van ez az üzlet |
 |
| Fez medina látkép |
